Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. március 24., szerda

Fő a következetesség!

Az utóbbi időben egy kissé elszaladt velünk a ló, ami a tévénézést illeti. Jómagam nem nézek tévét, kimondottan utálom. Már csak azért is, mert semmi érdemlegeset nem látni, egész nap csak a pletykaműsorok, meg ezeknek a műsoroknak a kifigurázása... Még a híradó is csak arról szól, hogy ki kivel mikor... Komoly! Az meg, hogy a nagyvilágban mi folyik, kit érdekel? Persze, jobb butítani a népet, addig sem a saját nyomorával foglalkozik. 
Na, de ha akarnék is tévét nézni, nem sok esélyem van, hogy elé kerüljek... Idő hiányában is, és mert ha be is kapcsoljuk, akkor biztos, hogy a gyerekek nézik. Nos, ebből sokalltunk be egy kicsit mostanában. Nem örülök neki, ha a tévé előtt ülnek. Annyi minden mást lehet helyette csinálni. De persze tudom, eltiltani sem lehet, minél inkább ellenzünk valamit, annál inkább érdekessé válik. Szóval engedek. Egy bizonyos mértékig. Csakhogy a mai világban, amikor a közel ezer adó közül van legalább 10 olyan (a gyerekeim számára érthető nyelven sugárzott) csatorna, ahol a nap 24 órájában csak mesék vannak, nehéz mértéket tartani (mellesleg megjegyzem, hogy naponta 4-szer ugyanazt ismétlik, már én is kívülről fújom az összeset, pedig nem is nézem, csak amit a háttérből elkapok...ők mégis képesek áhítattal végignézni 10-edszer is!). Aztán kezdődik az alkudozás: csak amíg megmelegítem az ebédet, vagy csak amíg megtelik a fürdőkád! Igen, ezzel így nem is lenne gond, csakhogy utána meg könyörögni kell, hogy jöjjenek már! Az étel már rég hideg, a fürdővíz úgyszintén, de ők még esküsznek, hogy mindjárt vége, fél percet várjak még. Sokszor fél perc az sok perc, és egyszercsak besokall az ember. Múlt héten nemes egyszerűséggel kikaptam a kártyát a beltériből, és közöltem velük, hogy innentől csak hétvégén van tévézés! (régi szép idők, gyermekkorunk televíziója, amikor haptákban állva vártuk azt az 5 perc esti mesét, és  hogy tudtunk neki örülni... hétvégén meg kész kánaán volt, hogy egész délelőtt gyerekműsor ment). 
Meg is egyeztünk tehát, van elég rohangálnivalónk hétköznap, azt az 5 percet, amíg szabadok, használják ki értelmesebben. És láss csodát, sikerült! Stefanos egy egész rejtvényfüzetet kitöltött pár nap alatt, Malvina szebbnél szebb rajzokkal lepett meg... Törpi meg amúgy sem nézett tévét, neki eddig is, ezután is az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy bejusson pár percre Stefanos szobájába - amíg rajta nem kapják :-D 
Hétvégén meg szerencsére jó idő volt, a nap nagy részét kint töltöttük a szabadban, így estére azt a fél órát már nem sajnáltam tőlük, amit a "varázsdoboz" előtt töltöttek. 
A mai nap aztán speciális volt. Csütörtökön nemzeti ünnep lesz, ennek örömére már holnap sem lesz tanítás, csak egy órás műsort fognak előadni a gyerekek, aztán jöhet mindenki haza. Ennek apropójából elkezdődött az alkudozás megint, hogy ez a két nap nem számít-e úgy, mintha hétvége lenne... Én bekeményítettem, és határozottan kijelentettem, hogy nem!
A végeredmény az lett, hogy amíg elkészítettem a vacsorát, az interneten nézték a Magyar Népmeséket :-D :-D  Mert hát ugye megmondtam, amit megmondtam, következetesnek kell lenni!! Közben azzal vígasztaltam magamat, hogy ez mégsem ugyanaz, hiszen itt legalább én választottam meg, mit nézzenek ;-) De hogy az egy meséből végül 5 lett, arról már nem én tehetek!  Túl melegre sikerült az a fránya bundáskenyér, és meg kellett várni, hogy kihűljön :-D
Még popcorn-t is csináltam nekik...

Nincsenek megjegyzések: