Görög falusi esküvő

A hétvégén esküvő volt a mi utcánkban: szomszédaink - akikkel az elmúlt 2 év alatt nagyon jó, szinte családias viszonyt sikerült kialakítani - adták férjhez a középső lányukat. Most, hogy belegondolok, nem is 2 éve ismerjük őket, hiszen a legkisebb fiuk még tanítványom volt a nyelviskolában, és már akkor nagyon szimpatikusak voltak, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy egyszer szomszédok leszünk :-)) 

Amikor azt írtam, hogy a hétvégén, nem túloztam: 3 álló napon át tartott a banzáj! Kezdődött azzal, hogy pénteken este meghozta a vőfély a menyasszonyi ruhát. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de nem egészen így volt. Íme a videó: 

Olyan felhajtással, autódudálással jöttek, mint amikor a menyasszonyt hozzák, és ugyanúgy meg is váratták a... menyasszonyt. Amikor már harmadszor akart elhajtani a ház előtt a vőfély, az összegyűltek (mert természetesen összesereglett a falu apraja-nagyja) egy kötelet feszítettek ki az utca két oldalán, hogy ne tudjon elmenni az autó. Miután átadták a menyasszonyi ruhát, cipőt + váltás papucsot :-)) , a menyasszony családja megvendégelte őket édességgel és itallal, aztán odaadták nekik a vőlegény ruháit, hogy vigyék el neki. Itt ez a szokás, hogy a menyasszonyi ruhát a vőlegény családja állja, és fordítva. Viszont erről a ruhaátadási ceremóniáról most hallottam először. Pedig voltam már jópár görög esküvőn.  Valószínűleg ez  itteni, thrák szokás lehet. Hát igen, faluhelyen meg amúgy is mindig sokkal jobban adnak a felhajtásra... és ez még csak a kezdet volt!! 

Hoppá, te nem mész már sehova!!

Az átadás

A fél falu összegyűlt az eseményre :-))

 

Másnap este amolyan leánybucsuztató banzájt tartott a menyasszony családja. A "szerény" összejövetelre lezárták az utcánkat, és asztalokat állítottak fel, hogy a rokonokat, barátokat, szomszédokat megvendégeljék. Lakodalomra is beillő gazdag menüvel, változatos salátatálakkal, ínycsiklandó sültekkel kényeztették a vendégsereget, a szórakozáshoz pedig élőzene biztosította a talpalávalót. Nem is kellett a jónépet sokat biztatni, a bőséges eszem-iszom után hajnalig roptuk a táncot! Már maga a tudat, hogy ott buliztunk a házunk előtt, tiszta vicces volt, nagyon élveztük :-)) Fotini éjfél után kidőlt, bevittem aludni, és a bébimikrofon segítségével tovább folytathattuk a lánybucsuztatót :-))

Ez itt az utcánk, a házunk előtt :-))

Háttérben a házunk

Áll a bál

Mi is buliztunk

Fáradhatatlan lánycsapat (na jó, itt már egy "kicsit" készen vannak!)

A mellette levő tábla szövege: Vigyázat, kutya! Véletlen? :-))

Nos, szóval ezek után már el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd maga az esküvő. Mekkora felhajtás jöhet még? Hát nem mondom, nehezen ugyan, de tudták überelni a szombati napot. Én csak szegény menyasszonyt sajnáltam, aki hajnalig ropta fáradhatatlanul, aztán déli 12-től már megint nyüzsgött az egész ház! Kegyelem, könyörgöm, szerencsétlen lányt még készülődni sem hagyták nyugodtan, ekkora csiripelés mellett! Persze lehet, hogy csak az én mércém szerint van ekkora jelentősége a pihenésnek és nyugalomnak. 10 éve még én is simán bírtam a gyűrődést, akár napokon keresztül is :-)) De azért mégis, a mai nap fontos dolog volt az életében, nem hiszem, hogy úgy akart odamenni, mint a mosott rongy :-)) Igaz, attól azért nagyon messze volt:

Még otthon, frissen és üdén :-))

Indulás a templomba

Egy utolsó táncikálás a családdal az utcán még most sem maradhatott el, mielőtt bekötik a fejét...

...miközben a vőlegény már a templom lépcsőinek a tetején várta.

Érdekes helyi szokás, erről is most hallottam először, hogy a menyasszony érkezése után ahhoz, hogy felmenjen a lépcsőn, minden egyes lépcsőfokért ígérni kell valamit a vőlegénynek. Igazi piaci alkudozás kezdődik, ki mennyit merre lépjen :-D Férjem meg is jegyezte, hogy milyen szerencse, hogy az ő falujukban nem dívik ez a szokás, mivelhogy az ottani templomnak elég sok lépcsőfoka van :-D

Innentől az esküvő már szinte megszokott módon folyt. A görög esküvői szokásokról máshol is olvashattok bővebben, akit érdekel, így most megkímélek mindenkit a túlságosan részletes leírástól, inkább csak pár szóban a lényeget. A pár bevonult a templomba, ahol a bevezető beszéd és imádság után a pap megáldja a gyűrűket, és a vőfély háromszor megcserélve végül ráhúzza a pár ujjára őket. Aztán a koszorúzás következik. A két egymással összekötött koszorú az egymáshoz kötött életeket jelképezi. Ezt szintén háromszor megcseréli a vőfély a pár feje fölött, végül a szertartás végéig a fejükön marad.

Az esküvői "koszorúzás"

Ezután következik Ézsaiás tánca, vagyis a pap háromszor körbevezeti az ifjú párt az oltár körül, mintegy az új, közös életük első útjaként. Ekkor a násznép rizst és apró cukorkákat dobál a párra, hogy termékenyek legyenek, és édes életük legyen. Nos, nagy vonalakban ennyi. Persze mindez kb. 1 órában.

Nem a kép rossz minőségű, csak a rizsszemek röpködnek mindenfelé :-D 

 A lagziról már sajnos nem készültek képek. Utólag sajnálom, mert érdemes lett volna, gyönyörű volt!!! Görögországban egyre nagyobb divatja van a kimondottan esküvők és egyéb rendezvények számára létesített szórakoztató központoknak, mi is egy ilyenben voltunk. Luxus környezet, csodálatosan kialakítva,  egyszerű előkelőség, leírhatatlanul gazdag és finom menü... csak szuperlatívuszokban tudnék áradozni az egészről!!!  Amíg el nem kezdődött az élőzene, egy óriás kivetítőn az ifjú pár gyerekkorából és első közös képeiből  lehetett diavetítést nézni. Aztán amikor a menyasszony és a vőlegény megérkeztek, az összes fény őket pásztázta, mintha csak a királyi pár lépett volna be. Az emeletes torta felvágása és a pezsgőzés után táncolni kezdtek. Közben az épület teteje észrevétlenül "kinyílott", és tüzijátékkal kísérték a friss házasok első táncát. Annyira romantikus volt!!! 

Ezután kezdődhetett az össznépi táncikálás, szokás szerint, élőzene, görög tradícionális táncok, hoztuk a formánkat a lányokkal, térdig táncoltuk a lábunkat!!! 

Most aztán egy hétig pihenhetjük a fáradalmainkat!!! Fárasztó dolog a menyasszony szomszédjának lenni :-D